Készítsetek velünk diorámát!
De mi is az a dioráma?
Párizsban, a 19. században jöttek létre az első dioráma-színházak, a mozgó-és fénykép előfutárai: valóságillúziókat teremtettek fényekkel, hatalmas festett vásznakkal, rétegzett képekkel, amelyek térbeli hatást keltettek. A kezdeti diorámák híres épületeket, tájakat, városrészeket mutattak be szórakoztatás és ismeretterjesztés céljából. Ezeket a jeleneteket kicsinyített, kukucskálódoboz formátumban is árulták a kép-előadások végén.
Dioráma színház - a mozi előfutára
Klasszikus, festett tájképet megjelenítő dioráma
Később megjelentek a múzeumi diorámák: különféle maketteken mutattak be olyan valós természettudományos jelenségeket, amelyeket képtelenség lett volna egy az egyben kiállítani – távoli tájak, a csillagos égbolt, vulkánkitörés –, de kisebb verzióban lehetett így szemléltetni.
Mi csavarunk egyet a diorámák eredeti célján, és a valóság helyett pont a fantáziánk egy töredékét fogjuk megmutatni!
Álom-táj dioráma
Mielőtt belevágnánk az alkotásba, inspirációként merüljünk el a szürrealisták világában!
A szürrealizmus francia eredetű szó, jelentése valóságon túli. Ez az avantgárd irányzat az I. világháború után jött létre, egyfajta ellenreakcióként az akkori kegyetlen valóságra. Képviselői sokszor festettek meg álmokat, bizarr jeleneteket, a tudattalan töredékeit. Úgy gondolták, hogy az ösztönösség, az alámerülés a képzeletben olyan alkotásoknak tud teret adni, amelyek a valóság puszta ábrázolásánál sokkal igazabbak. Gyakran jelenítettek meg például kitalált, különös hangulatú tájakat, abszurd, álomszerű helyzeteket. Két fő ábrázolási mód volt rájuk jellemző: az egyik a figurális, fényképészeti pontossággal megjelenített vízió, a másik pedig az absztraktabb, ősi és mitikus jelképekből építkező festmény.
René Magritte: A fények birodalma (1954), Joan Miró: Döntött mező (1923), René Magritte: Meditáció (1936), Joan Miró: Tájkép (1927)
Giorgio de Chirico: A filozófus meghódítása (1914), Max Ernst: Oedipus Rex (1922), Frida Kahlo: Reményt vesztve (1945)
A magyarországi példák közül Bálint Endre, Vajda Lajos és Ország Lili képzőművészek álomszerű tájait mutatjuk meg nektek, akikre szintén nagy hatással volt a szürrealizmus.
Vajda Lajos: Óriás tájmaszk (1938), Vajda Lajos: Fotómontázs szerzetessel (1930), Bálint Endre: Groteszk temetés (1963)
Ország Lili: Szorongás (1955), Ország Lili: Az idő hordalékai (1958), Ország Lili: Nő fátyollal (1956)
Vajda Lajos: Szentendrei házak feszülettel (1937)
Mire lesz szükséged?
- tetszőleges méretű (de nem túl mély) dobozra, lehet például cipős-, teás-, zsebkendős- vagy akár gyufásdoboz
- színes papírokra (többféle vastagságú, de a vastagabb, nem túl merev kartonpapírt jobban lehet rögzíteni)
- ollóra, ragasztóra (stift és kétoldalú ragasztó)
- temperára vagy akrilfestékre
Hogyan fogj hozzá?
Először is keress egy számodra ideális méretű dobozt otthon, majd vágd le a „felesleges” részeit.
Ezután fesd be sűrű temperával vagy akril festékkel minden látható oldalát, hogy egységes színe legyen. Az első száradási kör után érdemes még egyszer befesteni az oldalakat, hogy jól fedjen.
Másik lehetőség, hogy egyszínű papírral feded be a doboz külsejét és belsejét is, ehhez papírragasztó stiftet érdemes használni.
Milyen fantázia-tájat szeretnél térbeli papírképként megjeleníteni?
Játssz a formákkal és a színekkel! Először érdemes a diorámád hátterét megcsinálni.
Képzelj el egy alapot a tájadnak, ami elé majd a többi elem kerül, lehet ez hegyvidék, a csillagos ég, a tenger, vagy a dzsungel mélye...
Rajzolj az ollóval!
A háttér-alapod után pár rétegben gondolkodj, és úgy építsd fel az álom-tájad, hogy melyik réteg mi után következik. Első körben mindenképpen síkban próbálgasd a kompozíciót: kísérletezz a formákkal, rétegekkel és a méretekkel. Mielőtt nekilátnál a ragasztásnak előbb próbáld ki, hogy a dobozban hogyan működnek egymás mellett/mögött/előtt.
Tipp: Jó ötlet izgalmas kontrasztos színű papírokat összeválogatni, és abból alkotni! Próbáld meg a kisebb részleteket is papírkivágással megoldani, most ne használj ceruzát vagy filctollat!
Ha már úgy érzed, hogy nagyjából összeállt a kép, akkor először a képed leghátsó rétegét kezdd el beragasztani a dobozba. Hogy jól tudd rögzíteni a papírformákat a doboz falához, a formákra ragassz rá egy plusz behajtott papírfülecskét, amit majd rögzíteni tudsz a másik részével a doboz falához, vagy hajtsd be egy kicsit azt a részét a papírnak, ahol ragasztani fogod. Ennél a rögzítésnél célszerű kétoldalú ragasztót használni.
Az első réteghez hasonlóan a többivel is hasonlóképpen csináld: belülről kifelé haladva rétegenként ragaszd a formákat, tájrészleteket az alapra.
Közben akár ki is egészítheted a tájat, hozzáilleszthetsz új elemeket is.
Ha kész az álom-tájad, helyezd el kint vagy bent, és csodáld meg/borzongj rajta/hökkenj meg, amikor csak kedved tartja!
Mutasd meg a barátaidnak is a diorámád, és készítsetek akár közösen is egyet!
Programajánló
Ha szívesen elmerülnél mások álomképeiben, fantáziavilágában, akkor látogasd meg a Kassák Múzeum aktuális a kiállítását – Igor & Ivan Buharov: "Minket anarchistákat nem nyugtalanítanak morálgiliszták" –, ahol különböző álmokat hallgathatsz meg a II. világháború idejéből, különös mozgóképekkel kiegészítve.
THURY LILI PAPÍRMŰHELYE