Gyűjteményi blogsorozatunkban virtuális kirándulásra invitáljuk olvasóinkat. Valóban a "perifériákon sétálunk": új szemszögből, topográfiai megközelítésből vizsgáljuk Kassák életének helyszíneit.
Az év folyamán több bejegyzésünk is foglalkozott Kassák horgászszenvedélyével. A remek horgászportrék mellett ugyanis Kassák kedvenc pecabotja, iszákja, horgászigazolványai is a múzeum gyűjteményében vannak. Kassák önéletrajzi írásaiban, “Mutterkának” írt fiktív leveleiben, kései költészetében egyaránt kiemelt hangsúlyt kap a téma. Közismert tény, hogy nemcsak békásmegyeri kis házából járt ki rendszeresen a Dunához, hanem a soroksári Duna-ágon, nyaralások alkalmával Drégelypalánkon is szívesen horgászott, szigligeti tartózkodása alatt pedig a Balaton partján is gyakran üldögélt.
Versidézet helyett hallgassátok meg az Anyám címére levélregény egy ideillő részletét a Séta a perifériákon című zenés felolvasóestből, Hajdu Tibor tolmácsolásában.
A horgászó Kasi alakját a fotók mellett Haár István, a Munka-kör egyik aktív tagjának visszaemlékezésével idézzük meg: „1930 és 40 között volt egy olyan időszak, amikor hétről hétre együtt jártunk horgászni. Én hamar és jól elsajátítottam e tudományt is, és Kasi még nyaralásai alkalmával is magával hívott, s vagy hétvégére vagy pár szabadnapra lelátogattam Drégelypalánkra, ahol abban az időben nyaraltak. Így a soroksári Duna-ág mellett a palánkai nagy-Dunában is kivetettük horgunkat. Élményszámba mentek az esti horgászásaink, amikor hal nem volt, de Kasi olyan csodálatos mesélő kedvében volt, hogy a világmindenségről, a bolygókról, a csillagokról és magáról a Földről tartott nekem előadást. Meghatódtam és megilletődtem azon, hogy Kassák – aki e területeknek nem volt képzett embere – mindent mennyire felérez, mennyire tud, ismer. Egy szezonra a szentendrei Diófa utcában béreltek lakást Kasiék. Én naponta biciklivel kimentem ekkor hozzájuk, s reggel jöttem vissza. A horgászás mellett felejthetetlen estéket jelentettek a művészeknél tett látogatások. Modok Mária, Kmetty és mások éltek akkor ott, s a házukban vagy kertjükben töltött esték, valamint a Rab Ráby vendéglő fehér asztala mellett hallgatott művészi viták életre szóló élményt és ismeretet adtak. Simon Jolán tragikus halála is egy közös horgászás élményével rögződött bennem. Egy vasárnap a soroksári Duna-ágban fogta ki élete legnagyobb halát, egy pontyot Kasi. Jöttünk a csónakon ki a partra, és hazafelé a vicinálison arról beszélt, hogy mit fog szólni ehhez a nagy halhoz felesége. És másnap tudtam meg, hogy hazaérkezve találta holtan Jolánt, aki megmérgezte magát.”
(Kassák horgászbottal és anélkül, In: Kortársak Kassák Lajosról, PIM, 1975, 115.)
