Csodálatos történet? című új kiadványunk, amely a Kassák Múzeum Kassák-műhely open access könyvsorozatának második köteteként lát most napvilágot, Újvári Erzsi és Barta Sándor munkásságát, élettörténetét mutatja be. Bagdi Sára a tavaly bemutatott Csodálatos történet című kiállítás egyik kurátorának blogsorozata új történetekkel új nézőpontokat villant fel.
Barta Sándor, Újvári Erzsi férje, Kassák sógora, 1922-ig a dolgozott a MA szerkesztőségében, majd saját proletkult folyóiratot indított Akasztott Ember címmel, melynek oldalain számos cikkben kritizálta a polgári iskolákat, az olcsó mozikat és más olyan polgári intézményeket, amelyek részt vesznek a munkásosztály és a kapitalista társadalmi rend újratermelésben. A gyermek Szovjetországban című szövegében a lexikális tudásra építő oktatást szembe állítja a szovjet iskolareformokkal, és összemossa a Tolsztoj Jasznaja Poljana-i birtokán működő szakiskolát és az orosz író reformpedagógiai elveit a munkaiskola szovjet programjával, azt a látszatot keltve, hogy a szovjet kormány folytatta a tolsztoji pedagógia hagyományait. (Barta, A gyermek Szovjetországban, 1922)
Lev Tolsztoj unokáival a Jasznaja Poljanai ház előtt, 1908 (fotó: Carl Bulla)
Tolsztoj 1859-ben egy iskolaépületet emelt a Jasznaja Poljana-i birtokán. Az iskolában olvasást, nyelvtant, orosz történelmet, rajzot, zenét, matematikát, természettudományokat és hittant tanítottak. Nem volt következetes tanmenet, az órákat a tanárok meghosszabbíthatták vagy teljesen elhagyhatták, attól függően, hogy a diákok mi iránt mutattak érdeklődést. Azok az iskolák, amelyekre Barta az Akasztott Emberben hivatkozott, Tolsztoj halála után, a szovjet kormány engedélyével jöttek lére, de polgári kezdeményezésre alapították őket. Ezek az intézmények nem követték konzekvensen a szovjet munkaiskolák ideológiáját. Tolsztoj lányát, Alekszandrát 1921-ben nevezték ki a Jasznaja Poljanában működő múzeum és oktatási központ igazgatójának. Ő egy mezőgazdasági és egy ipari középiskolát alapított a birtokon. Az állandó pénzügyi nehézségek és a szovjet oktatáspolitika destruktív előírásai miatt azonban 1929-ben feladta az igazgatói pozícióját, és emigrált a Szovjetunióból.
Lev Tolsztoj Jasznaja Poljanai iskolásokkal, 1908
1918-ban, nem sokkal azelőtt, hogy Alexandra Tolsztaja átvette a bírtok vezetését, a Bolsevik párt, közölt egy rendeletet a munkaiskolák tervezett bevezetéséről, de a közoktatás általános reformjára a rendelet megjelenése után sem történtek komolyabb kísérletek. A munkaiskola a nyugati reformpedagógia gyakorlatait ötvözte a marxi elvekkel, a polgári műveltség disszeminációjával szemben előnyben részesítette a munkásosztály gyakorlati ismereteire építő oktatást, és a termelés folyamatait igyekezte megismertetni a tanulókkal. A hierarchikus, frontális oktatás helyett a gyerekek közösen szervezték volna meg a munkafolyamatok beosztását. (Somogyvári, Munkára nevelés a szocialista pedagógiában: az orosz-szovjet előtörténet (1917–1958), Iskolakultúra 2016, 84–85.)
Makarenko a Gorkij-telep (1920−1928) és a Dzserzsinszkij-kommuna (1928−1935) közösségeiben hasonló elveket követve dolgozott együtt az otthonokba bekerülő fiatalokkal, de egy-egy hasonló, izolált pedagógiai kísérlettől eltekintve, a munkaiskola elvei nem gyökereztek meg a szovjet oktatásban.
Újvári Erzsi Zsuzsával és Gyurival, Moszkva
![ Image Barta Sándor gyermekekkel és virágcsokrokkal Moszkvában, 1930-as évek [Kattints és húzd a mozgatáshoz] ](/sites/default/files/styles/text_embed_big/public/2023-05/1200barta.jpg?itok=p9xU15iE)
1925-ben Barta Sándor és Újvári Erzsi, lányukkal, Zsuzsával a Szovjetunióba emigráltak. Barta és Újvári gyermekei, Zsuzsa és György Moszkvában nőttek fel, de az iskoláikban aligha találkozhattak a munkaiskolához hasonló pedagógiával. A sztálini diktatúra éveiben, amikor ők az iskolát végezték, a tanügyi reformokra irányuló tervek már kivesztek párt programjából, és hivatalosan is a hagyományos, frontális és hierarchikus tantermi oktatás lett a követendő norma az iskolákban. (Somogyvári 2016, 83.) Barta 1935-ben, Tolsztoj halálának 25. évfordulóján személyesen is ellátogatott Jasznaja Poljanába. Az útról a Sarló és Kalapácsban, a moszkvai magyar emigránsok lapjában számolt be, de amikor a birtokon tanuló iskolásokról ír, már említést sem tesz azokról oktatási reformtörekvésekről, amelyeket a család Moszkvába érkezése előtt Barta a szovjet oktatástól remélt. (Barta, Látogatás Jasznaja Poljanán, 1935.)
Bagdi Sára