45!

Image

45!

26 November 2021 19:00 – 20 December 2021 05:04
45!

Negyvenöt éve, 1976. november 26-án nyitotta meg kapuit a Kassák Múzeum. Jubileumi mini-sorozatunkat a múzeumalapítás körülményeinek bemutatásával indítjuk, de megmutatjuk a múzeum korai korszakának emlékezetes kiállításait is, tallózunk archív fotók és visszaemlékezések között. Kalauzunk Sasvári Edit művészettörténész, aki 2011-től, tíz éven át vezette intézményünket.




„A Kassák hagyaték múzeumi elhelyezésével előbb-utóbb szembe kell nézni”



A fenti idézet a Kassák Múzeum létrehozásával kapcsolatos tárgyalások pártirataiból származik, 1974-ből. Ez év májusában kereste meg Kassákné Kárpáti Klára a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztályát azzal, hogy férje irodalmi, művészeti hagyatékát és a személyével kapcsolatos dokumentumokat átadja a magyar államnak, ha az a továbbiakban emlékmúzeum formájában megőrzi és népszerűsíti Kassák életművét. Kassákné jó tárgyalási pozíciót tudott elérni az állami szerveknél. Tervét nemcsak támogatták, de feltételeket is szabhatott a hagyaték hosszú távú kezelésére vonatkozóan. Koncepciójának két erős pillére volt: a helyszín megválasztása és a Kassák-hagyaték integrálása a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Kassákék a Bécsi úton laktak, ezért kézenfekvőnek tűnt egy óbudai épületet választani erre a célra. Kassáknénak sikerült megnyernie a harmadik kerületi tanácsot az ügynek, akik a Zichy kastély főépületének első emeletét ajánlották fel és kezdetben a helyszín fenntartását is finanszírozták. A Petőfi Irodalmi Múzeum látta el a szakmai felügyeletet, és a PIM-ből érkezett az első igazgató is, Csaplár Ferenc irodalomtörténész. Két év múlva, november 26-án megnyílt a Kassák Emlékmúzeum.



A Kassák-hagyaték sorsát, megnyugtató elhelyezését tekintve a huszadik századi magyar kultúrtörténet fontos eseménye volt a múzeum megalapítása. De ebben a folyamatban benne rejlettek a Kassák életmű muzealizációjával, értelmezésével kapcsolatos feszültségek is. Egy évtizeddel korábban Kassák még ellentmondásos személyiségnek számított a kádári hatalom szemében. Sőt, bőven volt mit törleszteniük Kassákkal szemben. Kassák az a fajta elvszerű baloldali volt, akinek makacs hajlíthatatlansága összeférhetetlen volt az illegális mozgalom és a későbbi pártadminisztráció magát a pártakaratnak alávető logikájával. A hatvanas évek elején megakadályozták, hogy kiutazzon párizsi kiállítására, az élete utolsó évében rendezett kiállításának költségeit saját magának kellett megfizetnie. Ugyanakkor irodalmi munkásságát Kossuth-díjjal ismerte el a rendszer. A hetvenes években nem egyszerűen csak arról volt szó, hogy változtak az idők, és végleg elhárultak az elvi akadályok a Kassák életmű egészének kompromisszumok nélküli elfogadásához. Inkább az a helyzet állt elő, hogy Kassák széleskörű hazai és külföldi népszerűségével, erősödő nemzetközi hírnevével, a róla elnevezett alternatív intézmények és csoportok megszaporodásával kényszerítő nyomás nehezedett a politikai vezetésre, hogy állást foglaljon ebben a számára kényes kérdésben. Ezt viszont csak bizonyos témák tabusításával lehetett megtenni. „A Kassák Múzeum létrehozása politikai döntést igényel. A Kassák életműnek óriási kultúrtörténeti, irodalmi és művészeti jelentősége mellett ma még kétségtelenül ható aktuális politikai kicsengései vannak. A munkásmozgalmon belül folytatott vitái nem kerültek megfelelő távlatba … Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a kiállítás bizonyos témákat nem kerülhet meg, s ugyanakkor vannak olyan témák, amelyek tisztázása meghaladja egy múzeum lehetőségeit.”






(Folytatjuk.)