magyarEnglish

Hírlevelet!

Keress!

PIM
A Kassák Múzeum a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléja.
Tovább a PIM oldalára >>

TwitterFacebook
oad

Kassák Lajos (1887-1967)


Kassák Lajos, 1917 (Révai Ilka felvétele)
Kassák Lajos, 1917 (Révai Ilka felvétele)
A Kassák Múzeum állandó kiállítása a magyar avantgárd nagy alakjának írói, képzőművészeti és lapszerkesztői életművét mutatja be. Kassákkal egy új, szuverén művésztípus jelent meg Magyarországon a huszadik század tízes éveiben. Életének különböző szakaszaiban újra és újra eredeti válaszokat tudott adni a történelmi és társadalmi kihívásokra. Félig magyar, félig szlovák családból származott. Műveltségének nem volt családi és iskolai bázisa, mégis újító erejű és átfogó gondolkodást alakított ki, és a maga erejéből vált nemzetközileg elismert tekintéllyé. Mégsem merevedett soha a művészóriás pózába, erős egyénisége nyitott és dinamikus maradt, együttműködésben és szellemi műhelymunkában gondolkodott. Közösséget tudott teremteni: egy lap szerkesztőségét, egy kultúrcsoportot vagy egy kirándulókört, ahol a munkásfiatalokkal tapasztalataikat és a jövővel kapcsolatos vízióikat kicserélhették. Kassák egyik úttörője volt annak a ma aktuális gondolkodásnak, amely a művészi tevékenységet nem kizárólag az esztétikai határokon belül jelöli ki: a társadalomkritikát merész jövőalakító elképzelésekkel egyesítő művészetet teremtett.

KASSÁK FOLYÓIRATAI A TÍZES-HÚSZAS ÉVEKBEN


A Tett 2. számának címlapja, Budapest (elkobzott szám)
A Tett 2. számának címlapja, Budapest (elkobzott szám)
A Tett
, 1915 –1916
Kassák első lapja A Tett volt, amelyet az első világháború éveiben szerkesztett. Hangneme, európai horizontja provokálóan hatott a korabeli társadalmi közegben. Mintái és előképei aktuális társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozó kortárs német orgánumok és dadaista lapok voltak. Háborúellenes retorikája és anarchisztikus nézetei miatt gyakori politikai támadások érték, a művészet feladatával kapcsolatos radikális nézetei ellenben ösztönözték a kibontakozó művészeti avantgárdot és az aktivista mozgalmat. A Tett először közölte Magyarországon Guillaume Apollinaire és Marinetti műveit. Szerkesztésében Szabó Dezső, Komját Aladár, György Mátyás, Lengyel József, Halasi Andor, Mácza János, Rozványi Vilmos, Vajda Imre és Uitz Béla is részt vett. A lap 17 számot ért meg. Kassák az utolsó, nemzetközi számot azoknak az országoknak a művészi terméséből állította össze, amelyek hadban álltak az Osztrák–Magyar Monarchiával. Az ügyészség ekkor, 1916 októberében, végleg betiltotta a lapot.

 Ma, Budapest 1916 –1919

Köszöntünk ember a forradalomban!, A MA folyóirat 1919. májusi demonstratív különszáma
Köszöntünk ember a forradalomban!, A MA folyóirat 1919. májusi demonstratív különszáma
A Tett betiltása után Kassák új lapot indított Ma címmel. A folyóirat1916. november 15. és 1919. július 1. között összesen 35 alkalommaljelent meg Budapesten Kassák, Uitz Béla, Bortnyik Sándor, Simon Jolán, Barta Sándor és Újvári Erzsi szerkesztésében. Ez idő alatt alcíme többször is változott. Kezdetben irodalmi és képzőművészeti folyóirat, majd aktivista folyóirat, végül aktivista művészeti és társadalmi folyóirat néven futott, ami jelzi, hogy a lap milyen szempontból kívánt hozzászólni a tízes évek végének történelmi változásaihoz.

Kassák a Tanácsköztársaság idején ideológiai vitába keveredett Kun Bélával, és kiállt a művészet önállósága mellett – ezért a lapot betiltották. A Tanácsköztársaság után Kassák mégis börtönbe került, majd sok más értelmiségivel együtt elhagyta az országot, és Bécsbe emigrált.

A budapesti években Kassák és a Ma körének művészetszervezői tevékenysége jóval túlnőtt a folyóirat-szerkesztés feladatain. A Ma komplex kultúraközvetítő szerepet vállalt a rendszeres könyvkiadással, valamint kiállítási, irodalmi és zenei programjaival.

A bécsi Ma, 1920 –1926

Ma, 1924. 3-4. szám (címlap)
Ma, 1924. 3-4. szám (címlap)
A Ma Bécsben a magyarországitól eltérő kulturális közegben indul újra 1920-ban. Az emigrációs szituációval a lap nézőpontja új perspektívába került. Kassák nagyon hamar bekapcsolódott az avantgárd folyóiratok nemzetközi hálózatába, és néhány év alatt az európai modernizmus megbecsült alakja lett. Megismerkedett Kurt Schwitters-szel, Tristan Tzara-val, El Liszickijjel, Hans Arppal. Ekkoriban kötött barátságai közül néhány élete végéig megmaradt. Kassák ebben a miliőben vált képzőművésszé és a konstruktivizmus elkötelezett hívévé. 1924-ben a berlini Sturm Galériában állított ki. A bécsi években teoretikus munkássága is megerősödött. Ekkor írta képarchitektúra-elméletét, és aktív résztvevője volt a kortárs művészet nemzetközi diskurzusának is.

A Ma összesen tíz évfolyamot ért meg. Az egyetlen olyan modern szellemű lap ebben az időben, amely ilyen hosszú ideig talpon tudott maradni.

(Az Österreichische Nationalbibliothek digitális archívumában belelapozhat a bécsi MA számaiba.)

A Ma- csoport (Bécs- Hietzing) 1922-ben (Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Újvári Erzsi, Simon Andor, Kassák Lajos, Simon Jolán, Barta Sándor)
A Ma- csoport (Bécs- Hietzing) 1922-ben (Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Újvári Erzsi, Simon Andor, Kassák Lajos, Simon Jolán, Barta Sándor)

Dinamikus konstrukció, 1922-24 (kollázs, tempera, karton, 54 x 43,5 cm)
Dinamikus konstrukció, 1922-24 (kollázs, tempera, karton, 54 x 43,5 cm)

Kioszk, 1924 körül, festett fa (rekonstrukció)
Kioszk, 1924 körül, festett fa (rekonstrukció)

Dokumentum, 1926 –1927

Dokumentum 1927. január (címlap)
Dokumentum 1927. január (címlap)
Kassák és a Ma – hasonlóan az európai modernizmushoz – a húszas évek második felében légüres térbe került. Kassák 1926 őszén hazatért, és decemberben Dokumentum címmel új folyóirat szerkesztésébe kezdett. A lap fő munkatársai Déry Tibor, Illyés Gyula, Nádass József és Németh Andor voltak. Kassák a Dokumentumot a hoz hasonlóan nemzetközi horizonton helyezte el, három nyelven, magyarul, németül és franciául is megjelentette. A külföldi szerzők szerepeltetésével a kortárs európai művészettel kapcsolatos információhiányt kívánta pótolni. Kiterjesztette érdeklődését a modern építészetre, a zenére és a táncra, s nem utolsósorban a filmre, mint új médiumra. Először mutatta be Magyarországon a kortárs orosz művészetet. Érdeklődése tehát jóval túlmutatott a művészet korabeli keretein. Új szemléletmódját jelzi, hogy megjelent benne a társadalom komplex szempontú vizsgálatának igénye és a művészet szociális elköteleződése. A lap egy év után elhalt: a korabeli közegben nem volt fogadókészség erre a típusú szemléletre.

MUNKA
, 1928 – 1939


Kassák a munkásokat társadalomalakító szerepben szerette volna látni, figyelme ezért a húszas évek végétől a munkásművelődés és a munkások képzése felé fordult. Célja a munkásság osztályöntudatra és szolidaritásra nevelése volt, és ennek lett műhelye a Munka folyóirat, illetve a köréje gyűlt, diákokból és fiatal munkásokból álló társaság, a Munka-kör. Kassák kiépítette a munkásművelődés színteréül szolgáló „Kulturstudióját”, ahol a szervezett együttlétek, a szórakozás, a pihenés és a művelődés egysége életformát kínált a résztvevőknek. Felkészült szakembergárda és számos ígéretes fiatal csatlakozott vállalkozásához: Simon Jolán szavalókórusa, a Jemnitz Sándor vezette modern zenei kamarakórus, Justus György irányításával pedig Bartók és Kodály zenepedagógiai elveire épülő népdalkórus. A kör festőcsoportját a Képzőművészeti Főiskola hallgatói, Hegedüs Béla, Kepes György, Korniss Dezső, Schubert Ernő, Trauner Sándor és Vajda Lajos alkották, akikkel Kassák a Mentor könyvesboltban rendezett
Schubert–Trauner közös tárlaton ismerkedett össze. A Munka-kör kulturálisan és politikailag nyitott csoportként működött, tagjai mindig új és új embereket hoztak magukkal.

A Munka szellemisége és cikkeinek témája nem annyira a művészet kérdéseihez, mint inkább a kor társadalmi valóságához szólt hozzá. A tanulmányok többsége a tények világára épült, a társadalmi helyzetelemzés, a technikai megújulás, a kollektív cselekvés, a testedzés kérdései váltak állandó témáikká. A lap kivitelezése és alacsony ára is azt szolgálta, hogy ezek az információk minél szélesebb rétegekhez eljussanak.

A kör sorsát egy 1934-es belügyminiszteri rendelet pecsételte meg. A „Kulturstudiót” más országos szavalókórusokkal és kultúrgárdákkal együtt betiltották, de a Munka-kör széthullását az
egymás közötti feszültségek is siettették. A Munka még öt éven keresztül, egészen 1939-ig megjelenhetett és továbbra is a legszínvonalasabb lap maradt a baloldali folyóiratok között. Cikkeiben bírálta a fasizmust és a sztálinizmust, de azt is megpróbálta tudatosítani olvasóiban, hogy a kultúra nélküli manipulált tömeg könnyen játékszerévé válhat a szélsőséges politikai erőknek.

Munka reklámterv, a képen Kassák Lajos, 1928 (Pécsi József felvétele)
Munka reklámterv, a képen Kassák Lajos, 1928 (Pécsi József felvétele)
A fotográfia mint dokumentatív médium a harmincas években kezdte érdekelni Kassákot. Jóllehet ő maga nem fényképezett, a Munka szellemi környezetében született meg a társadalmi problémák feltárásával foglalkozó hazai szociofotó-mozgalom.

Az 1930 és 1932 között működő csoport nevéhez fűződik az első magyar szociofotó kiállítás, valamint A mi életünkből címmel megjelent első hazai szociofotókönyv. A mi életünkből lezárása annak a két éves kollektív műhelymunkának, melynek több itthoni és külföldi megjelenés, három budapesti és két határon túli kiállítás volt az eredménye.

FOTÓMONTÁZSOK

Emigránsok (fotómontázs kópiája, 1928-30)
Emigránsok (fotómontázs kópiája, 1928-30)
A kiállításon a Munka-körhöz kapcsolódóan jelennek meg Kassák fotómontázsai, amivel érzékeltetni kívánjuk a társadalmi mozgalmak – nem kizárólag a munkásmozgalom – vizualitáshoz való viszonyát. Az érthetőség és a láthatóság követelménye, a legmodernebb kommunikációs eszközök alkalmazása Kassák munkáskultúrát építő programjának alapvető kritériumai voltak. Ennek a szemléletnek a vizuális kellékeként kapott fontos szerepet a meggyőző erővel bíró és könnyen értelmezhető montázs műfaja. Ez a vizuális nyelv hatásosabb és kommunikatívabb volt, mint bármilyen röpirat, felhívás vagy programnyilatkozat.

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN

Családtagok, 1962 (olaj, dekli, 103 x 70 cm)
Családtagok, 1962 (olaj, dekli, 103 x 70 cm)
A második világháborút követő rövid demokratikus időszakban Kassák aktív közéleti szerepet vállalt: alelnöke volt a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tanácsadó szervezetének, a Magyar Művészeti Tanácsnak, és szerkesztette annak lapját, az Alkotást (1947–48). A folyóirat a szélesen értelmezett hazai és az európai progressziót képviselte. Ugyancsak ezekben az években szerkesztette a Kortársat, amely a Szociáldemokrata Párthoz kötődő irodalmi és társadalmi orgánum volt. Kassák 1947-ben e párt országgyűlési képviselője lett. Az antidemokratikus fordulatot követően megszűntek lapjai, Kassákot pedig mind a közéleti, mind a szellemi életből kiszorították. Ekkor ért véget az a kiemelt szerep, amelyet Kassák a társadalmi és művészeti élet aktív formálójaként több évtizeden át betöltött. Békásmegyeri háza a száműzetés és magány színterévé változott. Hatalmi elfogadottsága csak 1956 után módosult, íróként elfogadták, képzőművészként azonban továbbra sem jelenhetett meg. Kiállításunkban a késői alkotói periódus, valamint az irodalmi kanonizáció állomásai csak jelzésszerűen jelennek meg, ezekről az összeállított digitális tartalom ad bővebb tájékoztatást.

IRODALMI MUNKÁSSÁGA

Az ember élete. Dante, Budapest, 1927 (címlap: Kassál Lajos)
Az ember élete. Dante, Budapest, 1927 (címlap: Kassál Lajos)
Kassák szerteágazó tevékenységét kiállításunkban egy egységként szemléltetjük, és ehhez kapcsolódóan kap helyet szépirodalmi, publicisztikai, kritikusi munkásságának vizuális megjelenítése. Kassák Lajos életében megjelent műveit kronologikus sorba rendezve nemcsak írói aktivitásáról kaphatunk képet, hanem a hallgatás időszakairól is. Egyes könyveinek rendszeres újrakiadásával érzékelhető szépírói munkásságának fokozatos elismerése, de a könyvcímek alapján az is jól látszik, milyen témák és megközelítések kerültek előtérbe az életpálya különböző szakaszaiban. Mivel Kassák a könyvek címlapját sokszor maga tervezte, így könyvborítóit szemlélve képzőművészeti orientációjának alakulása is nyomon követhető.

KASSÁK KÉPZŐMŰVÉSZETÉNEK FOGADTATÁSA

Kassák 1960-as párizsi kiállításának plakátja
Kassák 1960-as párizsi kiállításának plakátja
Bár Kassákot íróként elismerte és a legmagasabb állami kitüntetéssel jutalmazta a Kádár-kori kulturális irányítás, életében képzőművészeti tevékenységét nem méltányolta. Életművének bemutatására halála előtt pár hónappal kerülhetett csupán sor a budapesti Fényes Adolf Terem szerény körülményei között, ahol saját költségén állíthatta ki műveit.

Kassák előtt idős korában nyílt meg újra a lehetőség a nemzetközi elismertségre. A kelet-európai avantgárd újrafelfedezése az 1960-as években a művészettörténetben és a műkereskedelemben párhuzamosan zajlott. Kassák ennek a nyugati érdeklődésnek köszönhetően tudott visszakerülni az európai művészeti közegbe. Utolsó éveiben, főként Nyugat-Európában, számos egyéni és kollektív kiállításon szerepelt.

Kassák Lajos a Bécsi úti lakásában, 1960-as évek (Koffán Károly felvétele)
Kassák Lajos a Bécsi úti lakásában, 1960-as évek (Koffán Károly felvétele)

PIM A Kassák Múzeum a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléja. >>
Twitter Facebook
Magyar | English