magyarEnglish

Hírlevelet!

Keress!

PIM
A Kassák Múzeum a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléja.
Tovább a PIM oldalára >>

TwitterInstagramFacebook
A Tett honlap

A hatvanas-hetvenes évek magyar művészetének komplex kutatási programja

A hatvanas-hetvenes évek magyar művészetének komplex kutatási programja 

2014 őszétől Sasvári Edit, a Kassák Múzeum igazgatója vezeti a múzeumban működő kutatócsoportot. A kutatás egy új koncepció kidolgozására tesz javaslatot: az elszigetelt, nemzeti szemlélet és centrum-periféria viszonylat helyett a magyar művészet és szociokulturális miliő regionális összefüggéseire helyezik a hangsúlyt. 


A kutatócsoport tagjai és kutatási témájuk:
  

 Sasvári Edit 


A kutatás gondolatmenetének fő iránya a régió országaira érvényes alapszituációból, a két világhatalom kényes egyensúlyi helyzetéből indul ki, de ennek a konstellációnak az újragondolására tesz kísérletet. Nem a hidegháborús narratívát, a két nagyhatalom konfrontációjának a problematikáját akarja fixálni, hanem a régió speciális kulturális mintázatának a bemutatására kíván lehetőséget teremteni. E modell vezérfogalma a „kettős beszéd”, amely a két nagyhatalom közé való beszorítottság sajátos szituációját írja le, amely különböző formációkban, de jellemző a régió összes országára. 

Sasvári Edit művészettörténész, 2010 óta a PIM-Kassák Múzeum igazgatója. 1985-ben szerzett magyar-történelem szakos diplomát szerzett a JPE-n, 1996-ban művészettörténészként végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1994-96 között a bécsi Institut für Kulturwissenschaft (IKW) múzeumkurátori kurzusán folytatott tanulmányokat. 2016-ban fejezi be doktori disszertációját a Pécsi Tudományegyetemen, témája művészet és hatalom viszonya a hatvanas években. 1988-tól dolgozik múzeumi területen. Fő kutatási területe a történeti modernizmus, az avantgárd és a 60-70-es évek művészetének kultúrpolitikai vonatkozásai.
 

András Edit

A nyugati feminizmus a hatvanas-hetvenes években született központi tétele a “személyes politikus” ami azt jelenti, hogy az a személyes tapasztalat, amelyet a nők életük során szereznek, hátrányos helyzetükből és az élet minden területén érvényes egyenlőtlenségükből fakad. Ami a létező szocializmus viszonyait illeti, e tétel alkalmatlan a helyi művészeti produkciók értelmezéséhez, minthogy épp a fordítottja “a politikai személyes” érvényes, mely állítás kifejtésére vállalkozik a Vasfüggöny mögött a politikai a személyes című tanulmány Drozdik Orshi, Maurer Dóra, Ladik Katalin, Sanja Ivekovic és Szenes Zsuzsa művein keresztül.


András Edit, művészettörténész és műkritikus. Budapesten és Long Islanden (NY) él és dolgozik. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett művészettörténeti doktori fokozatot. Fő kutatási területe: közép- és kelet-európai művészet, a társadalmi nemek művészeti reprezentációja, társadalmilag elkötelezett művészet, kritikai elméletek, poszt-szocializmus és nacionalizmus. Számos nemzetközi konferencián és workshopon vett részt meghívott előadóként. Rendszeresen publikál nemzetközi folyóiratokban; Artmargins, e-flux, Idea, Third text, springerin. Számos tanulmánya jelent meg meg hazai és nemzetközi kiadványokban. A Kulturális átöltözés. Művészet a szocializmus romjain című könyve 2009-ben jelent meg (Argumentum kiadó). Szerkesztője a Transitland. Video Art from Central and Eastern Europe 1989-2009 antológiának (Budapest, 2009). Kurátora volt a Képzelt közösségek, magánképzetek. Privát Nacionalizmus kiállításnak (Budapest Galéria és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Budapest, 2015) szervezője a Visualizing the Nation című, a kiállításhoz kapcsolódó konferenciának (Budapest, 2015). Társkurátora a Universal Hospitality kiállításnak és Open Forumnak (Bécs, 2016).

 

Barkóczi Flóra

Kutatása az alternatív művészetpedagógia, művészeti nevelés és tudásátadás megjelenési formáira, módszereire és helyszíneire irányul az 1960-70-es években Magyarországon. Az intézményi struktúrák szabta lehetőségek áttekintésén túl az alternatív művészetpedagógia megjelenését és jelentőségét az egyéni alkotói tevékenységek tükrében vizsgálja.


Barkóczi Flóra Budapesten élő művészettörténész, kurátor. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest) és a Humboldt Universität zu Berlin művészettörténet szakán tanult. 2015-ben fejezte be a mesterképzést, szakdolgozatát az 1970-es évekbeli magyarországi konceptuális fotóhasználatról írta. Kutatási területei közé tartozik a konceptuális művészet, a konceptuális fotó, az avantgárd művészet, valamint az alternatív művészetpedagógia az 1960-70-es évekbeli Magyarországon. Számos olyan kiállítás rendezésében és szervezésében részt vett, melyek az 1960-70-es évekbeli magyarországi avantgárd művészet korszakát érintik, többek között: Múzeumi határszegések (Backstage Galéria, 2013, társkurátor: Nagy Kristóf), Ornament der Brüderlichkeit (Collegium Hungaricum, Berlin, 2014, kurátor: Krasznahorkai Kata), Kreativitás & Vizualitás [1975–1977, 2015] (2B Galéria, az OFF-Biennále Budapest keretében, 2015, kurátorok: Király Judit, Majsai Réka, Szőke Annamária), Jovánovics György – Egy önéletrajz (Vaszary Galéria, 2016, kurátor: Mélyi József).


 Boros Géza


Kutatása 1956 képzőművészeti reprezentációjával foglalkozik. Az 1956-os forradalom eszméi és emlékezete Magyarországon a forradalom leverését követően a rendszer legfőbb tabujának számítottak. A represszió árnyékában a művészek közül csak nagyon kevesen mertek a témával foglalkozni. A levert forradalom vizuális emlékezetének ébren tartása különféle egyéni alkotó taktikákat eredményezett, az így született művek azonban itthon többnyire csak az 1989-es politikai változást követően juthattak nyilvánossághoz.

 

Bódi Lóránt

Kutatása a magyar származású Victor Vasarely kultúrpolitikai szerepével foglalkozik. Vasarely esetében összegződött látványosan a Kádár rendszer azon igyekezete, hogy az emigráció tagjainak visszafogadásával (reprezentatív kiállítás, múzeumalapítás, kiadványok megjelentetése) javítson az ország külföldi megítélésén és hangsúlyozza Vasarely absztrakt művészetén keresztüli kultúrpolitikai nyitottságát, modern, haladó szemléletét.

Bódi Lóránt társadalomtudós, jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Atelier PhD hallgatója. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kommunikáció és médiatudomány szakirányon szerzett mesterfokozatot, az ZZF (Potsdam) és az EHESS (Paris) intézmények ösztöndíjasa volt. Kutatási területei: társadalmi diskurzusok a holokausztról a koalíciós időszakban, valamint az államszocialista múlt és a neoavantgárd kapcsolata.

 

Dobó Gábor

Szeredi Merse Pállal közösen írandó tanulmánya a huszadik század magyar értelmiségi vitáiban felmerült, a magyar művészet (ön)pozicionálására irányuló „Európa” elképzeléseket tárgyalja. Az elemzés során a kettős fókuszt tartják fent: egyrészt feldolgozzák azokat az értelmiségi öndefiníciós programokat, amelyek az első világháború és az 1970-es évek között „Európát” és „Kelet-Közép-Európát” mint víziót állították központba, másrészt kiemelten foglalkoznak azokkal a szereplőkkel, akik ezekre a kérdésre markáns művészi válaszokat adtak.

Dobó Gábor irodalomtörténész, MA-diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalom- és kultúratudomány szakán, illetve a Firenzei Egyetem Európai és amerikai nyelvek és kultúrák szakán szerzett 2011-ben. PhD-tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában, a Firenzei Egyetemen és az Angers-i Egyetemen folytatta. Disszertációját A Dokumentum című lap és az európai avantgárd folyóiratok címen írja. Kutatási területe a magyar, az olasz és a francia avantgárd folyóiratok. 2014-től a Kassák Múzeum munkatársa. A huszadik század első felének magyar avantgárd kezdeményezéseit vizsgálja a kelet-közép-európai régió hasonló törekvéseinek összefüggésében. 



 Fehér Dávid


Kutatása a figuráció új, médiumtudatos formáinak magyarországi megjelenését vizsgálja az 1950-es évek végétől az 1970-es évek közepéig. A realizmus jelentésváltozásait és egy „diszkréten ellenzéki” festői attitűd megjelenését elemzi, különös tekintettel a szürnaturalizmus, a pop arthoz köthető figuráció és a fotórealizmus jelenségeire, illetve azok ellentmondásos kultúrpolitikai pozíciójára.



Fehér Dávid a budapesti Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Gyűjteményének munkatársa. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Doktori Programjában írja disszertációját. Kutatási területe a hatvanas-hetvenes évek magyarországi és kelet-európai művészettörténete különös tekintettel a fotórealizmus, a pop art és a konceptuális művészet recepciójára. A pop art és a fotórealizmus témájáról tanulmányokat publikált a budapesti Ludwig Múzeum Édentől keletre. Fotórealizmus: Valóságváltozatok című kiállításának, illetve a Walker Art Center International Pop című tárlatának katalógusában. Rendszeresen publikál kritikákat, esszéket és tanulmányokat a fontosabb magyarországi szakmai folyóiratokban. A Szépművészeti Múzeumban Lakner László: Varrólányok Hitler beszédét hallgatják, a Paksi Képtárban pedig Bak Imre Aktuális időtlen, Egy életmű rétegei / 1967-2015 című retrospektív kiállításának kurátora volt. Társkurátora volt a Szépművészeti múzeum 20. századi és kortárs állandó kiállításának. 2011-12-ben elnyerte a Kállai Ernő ösztöndíjat, 2013-14-ben a DAAD ösztöndíjasa volt a berlini Freie Universitäten. Az AICA magyar tagozatának vezetőségi tagja.

 

Maja és Reuben Fowkes

Maja és Reuben Fowkes Budapesten és Londonban dolgozó művészettörténészek, kurátorok, a Translocal Institute for Contemporary Art alapítói.

 

  

 

Hornyik Sándor


Kutatásában azt vizsgálja, hogy a szocialista realizmus poszt-sztálinista modernizációja során a kommunista kultúrpolitika milyen művészeti törekvésekkel tudott párbeszédet kialakítani, és ennek során milyen új, a realizmus és az absztrakció határvonalain egyensúlyozó vizuális kultúrák alakultak ki, amelyek egyszerre akartak megfelelni a modernség keleti és nyugati kritériumainak is.

Hornyik Sándor a MTA Bölcsészettudományi Központ Művészettörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa. Korábbi kutatásaiban egyrészt a magyarországi avantgárd és neoavantgárd művészet kérdéseivel foglalkozott, másrészt a művészettörténet és a (vizuális) kultúratudomány elméleti problémáit vizsgálta. Doktori disszertációját (Avantgárd tudomány?, Akadémiai Kiadó, 2008) a modern természettudomány képzőművészeti recepciójáról írta, a visual studies területén végzett kutatásait pedig az Idegenek egy bűnős városban című kötetében (L’Harmattan, 2011) foglalta össze. Jelenleg egy a szürnaturalizmusról és a mágikus realizmus magyar fejleményeiről szóló könyvön dolgozik, amely művészet-, kultúr- és eszmetörténeti szempontból is feldolgozza az ún. Csernus-kör tevékenységét. Kurátorként több olyan kiállítás is fűződik a nevéhez, amelyek a szocialista és a posztszocialista vizuális kultúra viszonyát tematizálták: Nehéz ipar (ICA-D, Dunaújváros, 2011), Hibriditás a Kárpátok között (MODEM, Debrecen, 2011), Other Revolutionary Traditions (Riga Arts Space, Riga, 2011), Foreign Matter: Surrealism in the Attraction of Reality (National Liberation Museum, Maribor, 2012), Forradalmár, próféta, melós: Kondor Béla művészete (MODEM, Debrecen, 2012).

 

Kürti Emese


A magyarországi akcionizmus nem pusztán az első, 1966-os happeningek révén kapcsolódik a költészethez mint médiumhoz, hanem a későbbi neoavantgárd praxisok intermediális gyakorlata is erőteljesen támaszkodik a nyelvvel kapcsolatos reflexiókra. Kürti kutatásában a költészet kiterjesztett felfogásmódjából kiindulva vizsgálja a korszak akcionizmusának különböző megnyilvánulásait.


Kürti Emese művészettörténész, műkritikus. 2009 és 2015 között a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum munkatársa volt. Számos, a hatvanas-hetvenes évek neoavantgárdjához és a kortárs művészethez kapcsolódó tanulmány és műkritika szerzője, amelyekért 2013-ban elnyerte az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Nemzetközi tagozata díját. Doktori disszertációját (2015) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Film-, Média- és Kultúraelmélet Doktori Programjában, Experimentalizmus, avantgárd és közösségi hálózatok a hatvanas években – Dr. Végh László és köre címmel írta. A korai hatvanas évek politikai és kulturális hátterét bemutató disszertációja új értelmezéseket kínál az experimentális zenei alapokról induló új avantgárd számára. Jelenlegi kutatása a hatvanas-hetvenes évek experimentális művészetére, valamint az akcionizmus költészeti aspektusaira fókuszál. 2015 szeptembere óta a neoavantgárd kutatására, publikálására és kurátori bemutatására létrehozott acb ResearchLab vezetője. Első publikációjuk: Bosch+Bosch, acbResearchLab, Budapest, 2016.

 

Madár Mária

Kutatása során azt vizsgálja, hogy az 1970-es évektől kezdődően Nyugaton megrendezett, a kelet-európai művészetet felvonultató reprezentatív kiállításokon hogyan látta és értelmezte a nyugati világ a keleti blokk művészetét, e kiállítások milyen diskurzusokat generáltak Kelet-Európában és mindez hogyan alakította régió önképét.


Madár Mária segédmuzeológus a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria (Budapest) Jelenkori Magyar Gyűjteményében. Tagja a Mérei Ferenc Szakkollégiumnak és a Helyzet Műhelynek, amely kelet-európai pozíciókat vizsgáló társadalomtudományi műhelyként működik Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (Budapest) és az Universiteit Leiden egyetemen (Leiden) tanult művészettörténetet. Jelenleg mesterszakos diplomamunkáját fejezi be Kondor Béláról, aki az 1960-as és 1970-es évek egyik meghatározó művésze volt. Kutatási területe az 1950-1970-es évek magyar és kelet-európai művészettörténet és ennek recepciótörténete.


Mélyi József

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Molnos Péter


A hatvanas és hetvenes évek magyar műgyűjtésének történetét dolgozza fel kutatásában, a legjelentősebb gyűjtemények elemzésével és a műgyűjtésre ható társadalmi, piaci és politikai környezet bemutatásával. 



 

 


Művészettörténész, szakterülete a XX. századi magyar festészet, a műgyűjtéstörténet és a festményhamisítások feltárása. Monográfiát írt Aba-Novák Vilmos, gróf Batthyány Gyula, Derkovits Gyula, Csontváry Kosztka Tivadar, Duray Tibor és Scheiber Hugó életművéről, Bedő Rudolf és Kövesi István kollekciójáról, átfogó tanulmányokat publikált a francia impresszionisták, valamint Vincent van Gogh és Paul Cézanne műveinek magyarországi gyűjtőiről. Az elmúlt években számos kiállítást rendezett a Kieselbach Galériában, a Szépművészeti Múzeumban, a debreceni MODEM-ben és a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban. 

 

Perczel Júlia


Kutatása során azt vizsgálja, hogy miként jelentek meg a Kádár-korszak hivatalos kultúrpolitikájának hatalomgyakorlási mintázatai az underground művészetet formáló csoportokon belül, valamint az egyéni stratégiák szintjén. A tanulmány célja személyes kapcsolathálók mentén annak a társas-társadalmi közegnek a bemutatása, amelyben a Kádár-korszak képzőművészete született. 

Perczel Júlia társadalomtudós, művészettörténész és kurátor. Fő kutatási területe a társadalomtudományi valamint hálózatkutatási megközelítés és módszertan alkalmazhatósága a kortárs művészeti jelenségek megközelítésében. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Tilburg Egyetemen végezte Szociál-, és Szervezetpszichológia valamint Művészettörténet mesterképzését. 2013-2014 között, szakdolgozati kutatása keretében a kortárs magyar képzőművészeti mező strukturális felépítését és működését vizsgálta. Kurátorként a Württembergischer Kunstverein Stuttgartban szerezte gyakorlatát, és részt vett az OFF-Biennále Budapesten. Jelenleg a Kassák Múzeum Kutatócsoportjának tagja, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Doktori Iskolájának hallgatója. 


 

 Szeredi Merse Pál


Dobó Gáborral közös kutatása a huszadik század magyar értelmiségi vitáiban felmerült, a magyar művészet (ön)pozicionálására irányuló „Európa” elképzeléseket tárgyalja. A kutatás során kettős fókuszt tartunk fent: egyrészt feldolgozzuk azokat az értelmiségi önértelmezési programokat, amelyek az első világháború és az 1970-es évek között „Európát” és „Kelet-Közép-Európát” mint (milyen?)víziót állították központba, másrészt kiemelten foglalkozunk azokkal a szereplőkkel, akik ezekre a kérdésre markáns művészi válaszokat adtak.

Szeredi Merse Pál 2013-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténet szakán, jelenleg PhD disszertációján dolgozik. Kutatási területe Kassák és köreinek 1919–1926 közötti munkássága, különös tekintettel a nemzetközi kapcsolatrendszerek feldolgozására. Gyakornokként dolgozott a Magyar Nemzeti Galériában, valamint a Berlinische Galerie-ben, 2010–2014 között több ösztöndíj keretében kutatott Berlinben, Bécsben és Hágában. 2014 óta a Kassák Múzeum munkatársa az Online Avant-garde Database szerkesztőjeként, valamint a Kassák avantgárd folyóiratait feldolgozó projekt kutatójaként.

 

Székely Katalin


Kutatásában a neoavantgárd művészetét a hatvanas években megjelenő új technikai médiumokon (fotó, kísérleti film, video) keresztül vizsgálja. A „mediális fordulat” elméleti és történeti forrásai mellett azzal is foglalkozik, hogy az új médiumok, mint a kísérletezés kultúrpolitikai értelemben véve relatíve szabad terepei, milyen módon segítették elő a magyar (és régiós) művészet bekapcsolódását a nemzetközi művészeti diskurzusba.




Székely Katalin, művészettörténész, kurátor. 2008 és 2013 között a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban dolgozott, 2013 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Film- Média és Kultúraelméleti Doktori Programjának a hallgatója. 2014 óta tagja az OFF-Biennále Budapest kurátori csapatának, 2015 novembere óta a Blinken OSA Archívum programvezetője. Kutatási területe többek között az új médiumok megjelenése a magyar és közép- és kelet-európai neoavantgárd művészetben, valamint az intézménykritika a kelet-és közép-európai régió művészetében a hatvanas évektől napjainkig. Számos csoportos és egyéni kiállítás kurátora (például: Helyszíni szemle – A múzeum a múzeumról, a Ludwig Múzeum kurátori kollektívájával; A hang szabadsága – John Cage a vasfüggöny mögött; Mladen Stilinović retrospektív kiállítása, Branka Štipančić-csal; Allan Sekula Polónia és más mesék című kiállítása Karolina Lewandowskával). Számos könyv szerzője, illetve szerkesztője; többek között Paradise Lost – The First Roma Pavilion (München, Prestel Verlag, 2007 Junghaus Tímeával), Helyszíni Szemle (Ludwig Múzeum, 2012, Turai Hedviggel) és Bookmarks. Hungarian Neo-Avant-Garde and Post-Conceptual Art from the Late 1960s to the Present (Berlin: Distanz Verlag, 2015). 

 

Véri Dániel

A fejezet új és összetett narratívát kínál a zsidó identitás és a holokauszt-emlékezet magyar művészetbeli megjelenésére az 1960-as–1970-es években. Alapos értelmezését nyújtja körültekintően kiválasztott művek egy csoportjának, elemezve azokat kulturális, társadalmi, történeti és politikai vonatkozásukban egyaránt. A szóban forgó művek között mind a hivatalos identitás- és emlékezetpolitikához, mind pedig a magánjellegű művészeti emlékezethez és a személyes identitás kifejezési formáihoz kapcsolható alkotások szerepelnek.

Véri Dániel művészettörténész, doktorjelölt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (Budapest). Disszertációját, amelyet 2016-ban fog megvédeni, Major Jánosról, az 1960-as–1970-es évek magyar művészetének kiemelkedő zsidó alkotójáról írta. Művészettörténész diplomája mellett (Eötvös Loránd Tudományegyetem, 2009) a Central European Universityn történész diplomát szerzett (CEU, 2010). Kutatási témái: 1960-as–1970-es évek magyar és közép-európai művészete, neoavantgárd művészet, holokauszt és művészet, a tiszaeszlári vérvád kultúrtörténete. Nemrégiben két kiállítás kurátora volt: a Holokauszt és művészet: magyar történetek (1945–1989) címűt 2014-ben a párizsi Magyar Intézetben, „A halottak élén” – Major János világát 2013-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetemen rendezte meg (utóbbihoz kétnyelvű, magyar-angol katalógus is megjelent).

PIM A Kassák Múzeum a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléja. >>
Twitter Facebook
Magyar | English